Az idei tanévnek is kiemelkedő eseménye volt a végzős diákok szalagavató ünnepsége. Álljanak most itt az este emlékéül a diákok búcsúbeszédeinek részletei.

Képek

A 11. osztályosok gondolatai:
Most hadd szóljon néhány mondat csupán hozzátok. Megtiszteltetés volt számomra, számunkra, hogy együtt élhettük át ezt az estét. Hadd kívánjunk nektek sikeres hónapokat nagyszerű érettségit.
Váljanak valóra elképzeléseitek, mind a további tanulmányaitokban, mind életutatok során.
Kívánom, hogy életetek nagyszerű vándorlás legyen, modern Odüsszeuszként hajtson benneteket a tudásvágy, az örök kíváncsiság.
Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

A 12. osztályosok mondatai:
Felmerül a kérdés, hogy vajon be tudunk-e lépni a nagybetűs életbe, ha eljön az ideje? Nos, szerintem már benne vagyunk, csupán még gyerekszemmel nézzük.
[...]
Tudjuk, hogy nem vagyunk könnyű eset, de szépen fejlődünk. Ma jobbak vagyunk, mint tegnap, s holnap jobbak leszünk, mint ma.
Végezetül hadd búcsúzzunk Pajor Tamás szavaival:

"Egy óra kell hozzá, hogy korszakká váljunk,
S egy másik, hogy köddé legyen.
Elmúlik minden oly gyorsan egy nyáron,
És pár nap a történelem.

Egy perc a hírnév és két perc az álom,
Majd eltűnik három alatt.
Tíz perc az élet, de ha jól megcsinálom,
A végén a dal megmarad."