A Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Program pályázatát elnyerve az október 23-i ünnepet határon túli magyarokkal ünnepeltük az idén. Október 22-én Szlovéniában és Horvátországban járt a Kodály Gimnázium 45 diákja kísérő tanáraikkal. Két magyar történelmi tájegységgel ismerkedtünk: a Muravidékkel és a Muraközzel, valamint a történelmi Horvátországban található Varasd városával.

Képek

Először a Muravidékre, a szlovéniai Lendvára érkeztünk, hol Dancs Anna tanárnő és a magyar munkaközösség tanárai vártak minket diákjaikkal. Ismerősként köszöntöttük egymást, hisz az előző hét péntekjén ők jártak nálunk, Székesfehérváron. Már akkor lelkesen köszönték iskolánk vegyeskarának műsorát, a 12-es lányok művészi trióját, s népdalénekesünket. Kedden aztán Lendván, a Kétnyelvű Középiskola magyar diákjainak újra előadták diákjaink a kért dalokat, s persze ráadással is készültünk. Megnéztük szép iskolájukat, s megígértük, hogy jövőre a teljes napot Lendván töltjük.

Folytattuk utunkat Horvátországba, a Muraközbe. A Zrínyi-emlékek nyomában jártunk. A család 150 évig volt csak a Muraköz ura, de meghatározó szerepet játszottak a vidék életében, hatásuk, tevékenységük emlékei a mai napig fellelhetők. 1546-ban kapta birtokul Csáktornya várát és vele a Muraközt Zrínyi Miklós, a későbbi szigetvári hős. Csáktornya várát kivételes erőddé és kulturális centrummá tették a Zrínyiek. Először meglátogattuk temetkezőhelyüket Szentilonán (Sekovec), a pálos kolostor megmaradt kápolnája mellett. A temetőkápolnát 1559-61. között Zrínyi Miklós építtette. Először felesége temetése történt itt, majd 1566-ban Zrínyi Miklós feje került itt eltemetésre. A későbbiekben ide temetkezett a család, többek között Zrínyi Miklós, a horvát bán és költő, a Szigeti veszedelem írója. Az utolsó Zrínyi, ki ide temetkezett, a költő fia, Zrínyi Ádám, ki 1691-ben halt meg. 1924-ben a kolostor területén ásatások folytak, ekkor találták meg Zrínyi Miklós (a szigetvári hős) szarkofágjának töredékét, s a feltételezett Frangepán Katalin sírt. Ma szomorú állapotban van a temetkező-kápolna, reméljük, hogy a horvát állam végre figyelmet fordít a tengermellékről származó, eredeti nevükön Subics család emlékének.
Csáktornyán a ferences templom is a Zrínyieket idézi, hisz ők hívták be a rendet a városba. Címerük a kolostor falát díszíti.
A csáktornyai Fő utca végén áll a Zrínyi emlékmű. 1904-ben készült, alsó részén Zrínyi Miklós (a költő) bronz domborműve látható. Eredetileg magyar nyelvű Zrínyi idézetek voltak az emlékművön. „Híremet nemcsak keresem pennámmal, hanem rettenetes bajvívó szablyámmal”. „Ne bántsd a magyart”. 1920 után mindkét feliratot eltüntették, s ma horvátul ennyi olvasható csupán: bán és költő. Énekkel köszöntöttük a Zrínyi-emléket, majd megkoszorúztuk az emlékoszlopot.
Az emlékmű mögötti parkos területen keresztül jutottunk el a csáktornyai várhoz. Bemenni nem tudtunk, mert felújítják.
Utunk következő állomása Varasd városa volt. Ezzel elhagytuk a Muraközt, s a Drávát átlépve megérkeztünk a történelmi Horvátország területére. Neve a magyar város szóból származik, s számtalan kapocs fűzi a magyar történelemhez a várost és várat, hisz a XI. század óta perszonálunió jött létre a magyarok és a horvátok között. A vár a XII. században épült, a XIV. századtól a Cilleiek uralták, rövid ideig Corvin János tulajdonában volt, majd a XVI. századtól az Erdődyek tulajdonába került. A török időkben Varasd főkapitánysági központ lett, s országunk védelmében főszerepet játszott. Horvátország tényleges fővárosa volt ekkor a város, mert Zágráb kevésbé védhető a török támadásokkal szemben. Az 1776-os nagy tűzvész után újjá kell építeni a várost, s ekkor alakul ki a mai barokk városközpont. A XVIII. században a fővárosi feladatok átkerülnek véglegesen Zágrábba. Varasdon pedig a horvát arisztokrácia palotáinak sora épül, s ma Horvátország egyik leglátogatottabb turisztikai nevezetessége a barokk város, Varasd. Mi is meglátogattuk a horvát főnemesség által építtetett palotákat: a Draskovics, a Patatics, az Erdődy, a Keglevics, a Sermage palotákat. A Tomiszlav téren áll az 1523-ban épült városháza, mint Európa egyik legrégibb ilyen jellegű középülete. A város csodás templomai előtt is tisztelegtünk. A Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt székesegyház az évente megrendezett Barokk Esték színhelye. A Szent Miklós plébániatemplomban található a város védőszentjének szobra. A ferences templom előtt pedig Nini Gergely püspök (Grgur Ninski) szobránál emlékeztünk meg a legrégebbi horvát történelemről. A püspök ugyanis ez első horvát király, Tomiszlav jobb keze volt.
Városnéző sétánk végén pedig meglátogattuk a Cillei-Erdődy várat, mi ma a Varasdi Városi Múzeum. A kulturális és történelmi kiállítását néztük meg a várnak. A várépület maga is a történelmi múltat idézi, az 1989-ben megnyílt kiállítás pedig különböző gyűjteményeivel járul hozzá az történelmi idők felidézéséhez. A látogatók számára különleges élményt nyújt a különböző stílusban berendezett szobák megtekintése, kandallókkal, bútorokkal, festményekkel, cégérekkel. Két ismert varasdi lakosnak is emléket állít a kiállítás: a horvát nemzeti ébredés nagy alakjának, Ivan Kukuljevicsnek és a világhírű nyelvésznek, Vatroslav Jagicsnak. A Szent Lőrinc kápolnában augusztus 10-én ma is minden évben szentmisét tartanak.
Sok ismeretet, élményt adott a nap, mind a magyar, mind a horvát történelem jeles helyein jártunk, és megemlékeztünk nemzeti múltunk szereplőiről, helyszíneiről.
Köszönetet mondunk a Rákóczi Szövetség támogatásának, hogy létre jöhetett ez a találkozás határon túli magyarokkal, s meglátogathattuk történelmi múltunk jeles helyszíneit.
Székesfehérvár, 2019. november 6.

Pollermanné Fata Ilona
középiskolai tanár