2018. június 7-8-án a gimnázium 9, 10. és 11. osztályos diákjai a Felvidékre látogattak. Utunk során két várost kerestünk fel, a határhoz közel fekvő Ipolyságot és a rendkívüli múlttal rendelkező bányavárost, Selmecbányát. A Rákóczi Szövetségtől egy busz útiköltségéhez kaptunk támogatást, gimnáziumunk azonban az összes diákjával szerette volna megismertetni a Felvidék ezen látnivalóit, ezért két busszal, 89 diákkal és 7 kísérő pedagógussal indultunk útnak.

Képek

Első állomásunk az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola volt, ahol Pálffy Dezső igazgató úr tanártársaival és diákjaival várta érkezésünket. A vendéglátó iskola szívélyesen fogadott minket, az igazgató úr köszöntő szavaival megemlékezett az Összetartozás Napja jelentőségéről, kiemelve a felvidéki magyarok ragaszkodását az Anyaországhoz, illetve a magyar kultúrához. Az igazgató úr részletesen beszámolt a felvidéki magyarság helyzetéről és az intézményben folyó oktatási és kulturális tevékenységről. Megemlítette, hogy továbbra is gondot jelent a magyar nyelv ápolása és iskolai keretek közötti tanulása, mivel számos szülő inkább a szlovák iskolát választja gyermeke számára. Az iskola élő kapcsolatot tart fenn aszódi testvériskolájukkal, közös megemlékezéseket tartanak a nemzeti ünnepeken, legutóbb március 15-én találkoztak a két intézmény diákjai. Az általános iskolát és a gimnáziumot is magában foglaló intézmény kiemelt célja, hogy az Ipolyságban élő magyarság identitása megmaradhasson, kultúrája és nyelve megőrződjék. Az iskola kórusának előadásában, hangszeres kísérettel népdalokat és egyházi énekeket hallhattunk. A kedves műsort igyekeztünk viszonozni; diákjaink néptánccal színesített kórusművekkel és kortárs visszaemlékezések felolvasásával, illetve Romsics Ignác történész Trianonról szóló mondatainak felidézésével járultak hozzá az emléknap jelentőségének megértéséhez. A tanárok és a diákok rövid ismerkedést és beszélgetést követően megebédeltek az iskola menzáján. A búcsúzkodás során Kneifel Imre igazgató úr meghívta az ipolysági gyermekkórust az iskolánk által kétévente hagyományosan megrendezésre kerülő nemzetközi gyermekkórus fesztiválra, Székesfehérvárra. Az ipolysági látogatás után indultunk tovább Selmecbányára, a bányászati skanzenbe. Előzetes bejelentkezésünknek köszönhetően magyar idegenvezető segítségével ismerkedhettünk meg a magyar bányászat múltjával. Mielőtt bejártuk volna a tárnákat, ismertetőt kaptunk a selmeci rétegvulkán kialakulásáról, és arról, hogy miként jelenhetett meg itt ilyen nagy mennyiségben az arany és az ezüst. A bányába történő lejutást megelőzően védőruhát kaptunk, mindenkinek köpenyt és sisakot kellett felvennie. Nagyon meglepődtünk a bányajáratok kiterjedt hálózatán és azokon a körülményeken, amelyek ugyancsak megnehezítették a bányászok életét az évszázadok folyamán. A rengeteg talajvíz, a meleg, a levegőtlenség, illetve a tüdőt és a bőrt tönkretevő por, hogy csak a leginkább nehézséget okozó körülményeket soroljuk, mind a mai napig tapasztalható a bányalátogatás során. Már a kelták felismerték a terület jelentőségét, majd első királyunk, Szent István selmeci ezüstből verette a magyar dénárokat. Az Anjou-korban a város az európai nemesfémbányászat centruma volt, egészen a 19. századig, a bányák kimerüléséig. Mária Terézia 1762-ben itt hozta létre Európa első bányászati akadémiáját. Mindezekről a jelentős történelmi összefüggésekről tájékoztatást kaptunk a tárnák bejárása során, sőt megismerhettük a bányatechnikai gépek működését és a különféle korok kitermelési technikáit is. Az izgalmas bányalátogatást követően Egegre indultunk, hogy elfoglaljuk szállásunkat a Park Hotelben. Kulturált két-háromágyas szobákban kaptunk elhelyezést.
Másnap a szállodában elfogyasztott reggeli után visszaindultunk Selmecbányára. Selmecbánya a Felvidék egyik legnagyobb múlttal rendelkező városa, méltán a világörökség része. Sétánk során tudatosan látogattuk meg a magyar történelem szempontjából kiemelkedő építészeti és kulturális emlékeket. A városi történelmi sétát magyar idegenvezető tette emlékezetessé.
A látogatást Selmecbánya egyik legmagasabb pontján álló Leányvár épületétől kezdtük. Innen láthattuk többek között a város egyetlen épen maradt kapuját, illetve fentről tekinthettük át a gyönyörű természeti környezetben fekvő bányavárost. Igaznak találtuk a mondást, miszerint a város házai öt homlokzattal rendelkeznek, mivel különleges látványt nyújtanak a felülről szemlélhető háztetők. Felkerestük a valamikori magyar gimnáziumot, és szomorúan állapítottuk meg, hogy az épület kihasználatlanul áll. Következő állomásunk a Bányászati Akadémia Ferenc József által épített épületegyüttese volt. Az akadémia aulájában megtekintettük azt az emléktáblát, mely a bányászati akadémia 1762-es alapításáról emlékezik meg. Ezen olvasható az alapító Mária Terézia, az építtető Ferenc József neve és a jeles tanárok névsora. Volt szerencsénk bejutni az eredeti állapotában megőrzött előadóterembe is. Idegenvezetőnk felidézte a Trianoni tragédia után kialakult helyzetet, melyben az akadémiának is szomorú sors jutott: az erdészeti akadémia 1919-ben Sopronba került, a kohó- és bányamérnöki kart pedig 1949-ben Miskolcra helyezték át. Az épület előtt tanulóink a Gaudeamus igitur eléneklésével idézték meg a selmeci diákélethez kapcsolódó évszázados hagyományokat. Városnéző sétánk folytatásaként megtekintettük a városháza épületét különleges órájával, a főtéren álló monumentális szentháromság szobrot és a közelében található evangélikus líceumot. Itt tisztelegtünk Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán emléke előtt, akik többek közt Selmecbányán is diákoskodtak. Városnéző sétánk befejező állomása a Kálvária domb volt. Diákoknak és tanáraiknak a tartalmas városnézés után maradt még annyi ereje, hogy megmásszák a gyönyörű barokk kápolnákkal, stációkkal díszített kálváriadombot. A domb tetejéről nagyszerű látványt nyújtott az ősi város. Diákjaink Selmecbánya óvárosában kávéházakban, cukrászdákban tölthették el a rendelkezésükre álló szabad időt. Többen is további felfedezéseket tettek a városközpontban, s az így szerzett élményeikhez hozzájárult a csodálatos természeti környezet is.
Kirándulásunk két napját szerencsénkre szép időjárás jellemezte. A meleg idő, a csodás napsütés tette teljessé felvidéki tanulmányi utunkat.
Azt reméljük, hogy diákjaink Ipolyság és Selmecbánya meglátogatásával könyvekből nem szerezhető ismeretekkel és benyomásokkal gazdagodtak. Az ipolysági iskolalátogatásunk, a kedves fogadtatás az Összetartozás Napjának valódi átélését tette lehetővé diákoknak és tanároknak egyaránt.
Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását, hogy az idei tanévben is lehetővé tette számunkra az utazást.