A Kodály Kórusok VI. Galántai Nemzetközi Találkozója került megrendezésre a jubileumi Kodály emlékév keretében a felvidéki Mátyusföldön december 15-17. között.

A Kodály emlékév záró rendezvényeként a felvidéki tisztelgő műsor két vendégkórusa a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykara, Kertész Attila karnagy vezetésével, illetve a székesfehérvári Kodály Zoltán Gimnázium Leánykara, Feke Mariann vezetésével.

Képek 

December 15-én Alsószeliben az evangélikus templomban Kodály Zoltán születésének 135. évfordulója alkalmából énekeltek Kodály-műveket a meghívott kórusok a nyitókoncerten. A fellépés előtt rövid látogatást tettek az énekkarok a deáki római katolikus templomban, ahol megtekintették Kontuly Bélának az 1938-as Szent István év alkalmából készített freskóit. A következő napon, december 16-án Kodály Zoltán nyomában kirándultak, koszorúztak a kórusok. Nagyszombatban, a rövid városnézés után látogatást tettünk a Mikuláš Schneider-Trnavský Zeneházba, az egykori érseki főgimnáziumba, ahol Kodály Zoltán gimnáziumi tanulmányait folytatta. Itt megkoszorúztuk Kodály Zoltán új, 2017-ben felavatott emléktábláját és mellszobrát. Galántán a városi parkban, illetve a vasútállomáson megkoszorúztuk a gyermekéveit itt töltő Kodály Zoltán emléktábláit, miközben a zeneszerző által gyűjtött népdalokat énekeltek a kórusok. 16-án este Nemeskajalon a katolikus templomban karácsonyi hangversenyt adott a székesfehérvári kórus. 17-én Komáromban álltunk meg egy rövid városnézésre, és tiszteletünket tettük Klapka György jeles honvédtiszt előtt.

A rendezvény házigazdája Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára volt, ki megtisztelte jelenlétével a koncerteket.

Ajánlásában a Bicinia Hungaricához így ír Kodály Zoltán: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém 50 év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jó dolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! Így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!”