Az utolsó tanítási napok egyikét gimnazistáink is kirándulással töltötték. A 10. és a 11. osztály a Kosztolányi Dezső Képességfejlesztő Gimnázium meghívásának eleget téve Szabadkán járt a Rákóczi Szövetség támogatásával. A részletes beszámolót az alábbiakban olvashatják.

Képek

2015. június 10-én a Kodály Gimnázium 10. és 11. osztályos diákjai Szabadkán jártak. A Kosztolányi Dezső Képességfejlesztő Gimnázium meghívása tette lehetővé ezt a találkozást. Ottlétünk másik vendéglátója a szabadkai Népszínház volt. A színházzal a budapesti Katona József Színház segítségével kerültünk kapcsolatba. Gimnáziumunknak évek óta a Katonában van bérlete, így láthattuk a színház nagy hatású Vörös című előadását. A darabot a szabadkai Népszínház és a Katona József Színház együttesen hozták létre, együtt játsszák a két színház színészei, s hol Budapesten, hol Szabadkán adják elő a darabot. A Vörös témája a délvidéki vérengzés főleg Szerbiában kibeszéletlen története, így az előadás bátorsága, nyíltsága rendkívüli hatású. A Népszínház egyik színésznője, Körmöczi Petronella vállalta egész napon keresztül kalauzolásunkat, s személye közvetlenségével hozzájárult napunk rendkívül jó hangulatához.
Utunk célja az volt, hogy minél jobban megismerjük Szabadkát, a Délvidék, Bácska egyik legjelentősebb városát. Először is megismerkedtünk két gimnáziumával, a Képességfejlesztő Kosztolányival és a Gimnáziummal, ahova Kosztolányi Dezső járt gimnazistaként. A városban 1795 óta működik gimnázium, melyet a ferences rendiek tartottak fent, illetve tanárai voltak. E gimnázium mai épületét Raichle Ferenc tervei alapján építették fel az 1900-as évek elején. A gimnáziumban megnéztük a Kosztolányi Dezső-emlékszobát, ahol kiállították a költő családi fotóit, megjelent műveit és az iskola költőre emlékező rendezvényeiről szóló plakátokat, emlékeket. A város a gimnázium előtt két szobrot is állított nagy szülöttének, az egyik a gimnazista Kosztolányit, a másik a már ismert költőt ábrázolja. Csáth Géza emléktáblájához is elzarándokoltunk, ki a város másik ismert irodalmára volt.
Ezután kezdődött városnéző sétánk. A város 1867 után hatalmas fejlődésnek indult. Bekapcsolták az országos vasúthálózatba, villanytelepet kapott, s 1897-től Palicsot villamos kötötte össze Szabadkával. A város épületekben is rendkívül sokat gazdagodott, újakat épített, illetve a régieket felújította. Sétánk során tudatosan látogattuk meg a szecesszió emlékeit. A 1890-es évektől 20 éven keresztül e stílus jegyében újult meg a város. Komor Marcell és Jakab Dezső Lechner Ödön két tanítványa voltak a város fő építészei. Az ő terveik alapján készült el a Városháza, a zsinagóga, számtalan bank, valamint a palicsi üdülőközpont épületei. Rachle Ferenc volt a másik jelentős építő, ki szintén e stílus jegyében alkotta meg egyrészt városi palotáját, másrészt a Nemzeti Kaszinót, ami ma városi könyvtárként működik. Lechner Ödön is tervezett a városba épületet, az úgynevezett Leovits-palotát.
Először Komor Marcell és Jakab Dezső alkotásait néztük meg. Bejutottunk a felújítás alatt álló zsinagógába. Kívülről már egészen megújult arculattal várja a látogatóit, viszont a belső munkáltatok még az elején tartanak. A Róth Miksa műhelyében készült üvegablakok felújítása folyamatban van, már meg tudtunk csodálni egy felújított üvegablakot. A belső festés színei alig érzékelhetőek, a bútorok mind felújításra szorulnak. A magyar állam jelentős segítséget nyújt a zsinagóga felújításához. A Városháza épületét körbejárva megismertük a város ősi címerét Szent Terézzel, ki a város védőszentje, Szűz Máriával és Jézussal és az oroszlánnal. A címert Mária Terézia adományozta a városnak 1779-ben, mikor szabad királyi város rangot adott Szabadkának. Érdekességként meséltük el a gyerekeknek, hogy a város neve ekkor Mária Teresiopolis volt. A Városháza üvegablakait is Róth Miksa készítette, s a magyar történelem nagy alakjait ábrázolják. A palicsi tó mellett az ő terveik alapján készül a Víztorony, a zenepavilon, a Nagy Kaszinó.
Raichle Ferenc által tervezett és építtetett épületek sorát is meglátogattuk. A Már említett Gimnázium épületét is ő tervezte, a Nemzeti Kaszó épületét is, valamint a Raichle-palota is a nevét dicséri. A Raichle-palotát saját családja számára tervezi és építi, a szabadkaiak Cifra palotának hívják. A földszinten volt található tervezőműhelye, s az emeleti részen élt családja. Négy évig élvezhette e nagyszerű életteret a család, utána elárverezték, mert az építész csődbe ment. A Nemzeti Kaszinó épülete is az ő nevét dicséri. A város talán legszebb erkélyét tartja a két Atlasz, középütt turulmadárral. Ma az épület könyvtára a Délvidék egyik legjelentősebb gyűjteménye.
Körmöczi Petronella ezután bevitt minket a Népszínház ideiglenes épületébe, hisz az eredetit 2008 óta felújítják. Panaszolta, hogy csak a korinthoszi oszlopok maradtak meg a főbejárat díszeként, a régi épületet teljességgel elbontották, s most egy betonmonstrum van épülőben a helyén. Sokat beszélt a szabadkai életről a Népszínház nézőterén. Beszélt a színház repertoárjáról, a kétnyelvűségről, a magyarok lehetőségeiről a Vajdaságban, gazdasági, megélhetési gondjaikról. Személyes tapasztalatait, családja helyzetét osztotta meg velünk. S ennek van a legnagyobb értéke, így ismerhető meg egy térség, ez esetben a vajdasági magyarság élete, mindennapjai.
Úgy gondoltuk, hogy azzal köszönhetjük meg a szíves fogadtatást a városnak, hogy énekszóval fejezzük ki érzéseinket. Az ősi ferences templomban a Fekete Madonna ikon előtt néhány énekkel köszöntöttük vendéglátóinkat.
A helyi ízeket szerettük volna megismerni, így olyan étteremben ebédeltünk, ahol vajdasági magyar és szerb ízlés is jelen volt.
Palics a város kedves kiránduló- és üdülőhelye. A komoly városnézés után megálltunk a tó mellett, s megcsodáltuk a szecesszió jegyében kialakított épületeket. A Víztorony páva motívumot mintáz, mint őskeresztény jelképet, természetesen a szecesszió jegyében. Kellemes séta után a Nagyparkban megérkeztünk a Vigadó épületéhez. Nagy teraszai valóban alkalmasak teniszjátékra is. A város tehetős polgárainak nyaranta kellemes találkozóhelye volt az épület. Megemlítettük Vermes Lajost is, ki a város gazdag polgáraként, s a sport megszállottjaként, szinte olimpiai játékokat rendezett az 1880-as években a palicsi tó partján.
Azt reméljük, hogy diákjaink olyan tapasztalatokat szereztek Szabadka meglátogatásával, melyek könyvből nem remélhetőek. A szíves fogadtatás a gimnázium, illetőleg a színház részéről igen kedves gesztus volt, hálásak vagyunk érte. Az is csak itt megszerezhető tapasztalat, hogy miként él kisebbségben a magyarság egy másik nemzetállam határai között. Büszkeségre adott okot nekünk, hogy láthattuk annak a korszaknak a jeles építészeti emlékeit, amikor még a várost nem választotta el az anyaországtól országhatár. Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását, hogy lehetővé tette számunkra ezt az utat.