A Bárdos-kórus Székelyudvarhelyen
Csodás tájak, változatos programok, vendégszerető családok – ezek várták a Bárdos-kórus tagjait április közepén Székelyföldön. Sokadszorra, de változatlan kíváncsisággal indult útra a kodályosok csapata, idén a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályosok. Az ötnapos úton szerzett számtalan élmény örök emlékké válik, és reméljük, a vendéglátó családokkal köttetett ismeretségek, barátságok is megmaradnak.
Erdélyben járt a Bárdos-kórus
Erdélyből kapott meghívást kórusunk a XXI. Bárdos Lajos–Palló Imre Kórusfesztiválra, amelyre a kórus 6. 7. és 8. évfolyamos tanulói lelkesen készülődtek egész áprilisban. Végül 2015. április 23-án hajnali ½-6 kor robogott el a busz 44 gyerekkel, Imre bácsival, Mariann nénivel, Gabi nénivel és Edit nénivel a fedélzeten.
Mindenkinek nagyon korai volt az indulás. A buszon tévéztünk, a tanárok próbáltak minket minél jobban lefoglalni, mert elég nagy lett a hangzavar egy idő után. Dél körül értük el a román határt. A vidék eleinte egysíkú volt, később viszont gyönyörű tájakon haladtunk keresztül. Útközben megálltunk Nagyváradon a Szent László templomnál, amelyet megtekintettünk, sőt egy kórus éneklését is meghallgathattuk. Este nyolckor érkeztünk meg Székelyudvarhelyre. Nagyon fáradtak voltunk mindannyian, de kárpótolt minket a házigazda családok és a szervezők kedvessége. Hamar szállásra talált mindenki, és hosszú pihenés várt ránk… egészen reggel hét óráig. Pénteken reggel a művelődési házban próbáltunk, majd hamarosan indultunk Parajd felé. Útközben megálltunk egy kútnál, amelyből borvíz csordogált. Az íze hasonlított a fehérvári Csitáry-kút vizéhez. Parajdon a sóbányát tekintettük meg, ahol a kövek tényleg nagyon sósak. Megízleltük, néhányan hoztunk is haza belőle. A sóbányában levő szép templomban énekeltünk néhány darabot. Nagyon érdekes volt, még sosem jártam ilyen helyen. Utána elmentünk a Békás-szoroshoz, szerpentinekkel, éles kanyarokkal teli úton. A Békás-patak völgye hihetetlenül szép látványt nyújtott, sok vízesést is láttunk, az egyik közelében le is tudtunk menni a patak partjára. Miután itt körülnéztünk, a Gyilkos-tóhoz látogattunk el. Ez egy nagyon érdekes mélyedés, amelyet hirtelen öntött el a víz, a tóból még ma is kiállnak a fenyőfák csúcsai. Hazafelé az út ismét kanyargós volt, sajnos sokan rosszul is lettek. De mégis örültünk, hogy részesei lehettünk ennek a sok szépségnek. Szombat délelőtt vettünk részt a fesztiválon, ekkor szerepelt kórusunk a székelyudvarhelyi művelődési házban. A legnagyobb sikert a Kossuth-toborzóval és a Levél az otthoniakhoz című művekkel arattuk. Imre bácsi megdicsért minket. Délután a vendégfogadó családok vittek minket kirándulni. Több család is az állatkiállítás megtekintését választotta, az enyém is, nagyon jól éreztem magamat. Vasárnap egy katolikus templomban volt hangversenyünk, itt az Ave Mariat, a Harangszót és a Levél az otthoniakhoz című kórusműveket énekeltük el, amiért nagy tapsot kaptunk. Délután megint a családokkal kirándultunk, én egy gyönyörű helyen jártam: Székelyvarságon, ahol - mint másutt is - sok székelykaput láttunk, de a legszebb a Csorgókő-vízesés volt.
Hétfőn korán reggel elbúcsúztunk a vendéglátó családoktól, valamint a szervezőktől, és indultunk hazafelé. Útközben megálltunk Segesváron, felmentünk 172 lépcsőn a várhoz, ahol nagyon szép kilátásban gyönyörködhettünk. Miután kinyújtóztattuk tagjainkat, folytattuk utunkat. Még egyszer megálltunk a Királyhágónál, kicsit mozogtunk, játszottunk. Nehogy a hazautazás eseménytelen legyen, Budapest előtt defektet kaptunk. Legalább másfél órát várakoztunk egy benzinkútnál, míg megjavították a buszt. Szerencsére kártyázás közben gyorsan telik az idő… Este 11 után értünk haza fáradtan, de élményekkel gazdagon.
Végvári Gyöngyvér
6.é osztály