Október közepén rendeztük meg az ötödikesek tréfás-játékos avatását, melyen - a hagyományoknak megfelelően - a nyolcadikosok állították mókás próbák elé a kicsiket. A nagy napra hetek óta készültek a felső tagozat legkisebbjei és legnagyobbjai, persze egyáltalán nem hiába! Az ötödikesek először remekül megkoreografált táncokat mutattak be, majd sok-sok ötletes megoldást felvonultatva oldották meg a legnehezebb feladatot is. Nemcsak ők, de a szülők, a pedagógusok és a diáktársak is remekül szórakoztak. Az eskü letétele, valamint az ajándék emléklap és az ízletes muffin kézhezvétele után pedig kezdődhetett az estig tartó tombolás, a sulibuli.
Képek
A csibeavató
Szerintem minden ötödik osztályos izgatottan várja azt a napot, amikor „hivatalosan” felsősnek nyilvánítják. Minden iskolában máshogy kerül erre sor. Ebben a beszámolóban azt szeretném nektek elmondani, hogy én hogyan éltem meg ezt a napot itt, a Kodály Zoltán Általános Iskolában.
Nálunk ezt a bizonyos eseményt csibeavatónak hívták. Hetekkel korábban kaptunk egy zenelistát, ami kilenc számból állt. Az osztályunk együtt megszavazott egy Jealous című számot. Ezután megkaptuk az instrukciót, miszerint táncot kell koreografálnunk erre. Sokáig nem igazán foglalkoztunk a tánc megalkotásával, csak beszéltünk arról, hogy „így is meg úgy is el lehetne kezdeni”, meg hogy „lehetne benne ilyen mozdulat meg olyan mozdulat”. Később rájöttünk, hogy nem halogathatjuk a dolgot tovább, és az együtt kitalált koreográfiát Csilla néni vezetésével megtanultuk. Szó szerint az utolsó pillanatban lettünk kész, ha jól emlékszem, négy vagy öt nappal a nyolcadik osztályosok által megrendezett Csibeavató előtt.
Előtte való nap kaptunk két dalt, amik közül egyet ki kellett választanunk és karaoke formában elénekelnünk. Mi a méltán híres Pálinka dalt választottuk, és a következő órában el is énekeltük. Emellett egy igazán mókás feladatot is kaptak a fiúk: magas sarkú cipőt kellett húzniuk és abban felvonulniuk. Ennek ők nem igazán örültek, de mi, lányok nagy lelkesedést tanúsítottunk az iránt, hogy botladozva láthassuk őket.
Végre elérkezett a nagy nap, a Csibeavató, amire már év eleje óta vártunk.
Miután ki-ki beült a közönség soraiba és a zsűri is elfoglalta helyét, az 5.a-sok elkezdték a táncbemutatót. Azután mi következtünk. Mindenkinek a torkában dobogott a szíve és izzadt a tenyere, de végül nagyon jól sikerült a dolog. Ezután jött a karaoke, ami után taps, füttyök, sikolyok és egyéb hajrázások közepette a fiúk felvonultak magas sarkúban. Feladatok következtek: betűtésztából ki kellett rakni az iskola teljes nevét, rövidítés nélkül, ami valljuk be, nem könnyű dolog. Ebben mi lettünk előbb kész, és mint utóbb megtudtam, közben a háttérben egy ropievő verseny is lezajlott, aminek az eredményét sajnos nem tudom. Következett a tanár-kvíz. A felsorolt jellemzők alapján ki kellett találni, hogy melyik tanárra gondoltak a nyolcadik osztályosok. Ezután egy kivetítő vásznon énekesek képét láthattuk és mellé egy számot hallhattunk. Ebben az esetben az énekes nevét és az elhangzott szám címét kellett leírni. Az utolsó feladat szintén egy evőverseny volt: levesgyöngyöt kellett kienni egy tál cukorból kézi segítség nélkül. És következett az oklevélkiosztás.
Ekkor név szerint minden tanulót, valamint a két osztályfőnököt is kiszólították a nagyok a „porondra”, és mindenki gazdagabb lett egy oklevéllel, egy pici muffinnal és egy jó élménnyel. Az osztályban megünnepeltük két újabb adag muffinnal a Csibeavatót és lementünk a diszkóba.
Ezután ki-ki hazament, és lelkesen beszámolt a családjának a csibeavatós élményeiről.
Luka Tímea 5.é osztály
Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI infrastrukturális fejlesztése
