Tavaszi nemzeti ünnepünk alkalmából utaztak a Felvidékre gimnáziumunk kórusai. A fellépések mellett a diákok és a pedagógusok megismerkedtek Pered, Taksony és Pozsony nevezetességeivel, látnivalóival és - elsősorban - magyar vonatkozású épületeivel. Emlékezetes, szép, maradandó élményeket adó látogatás volt, mely több szervezet támogatásával valósult meg. Köszönet érte mindenkinek.

Képek

A gimnázium tanulóinak felvidéki vendégszereplése

Gimnazista diákok és tanárok utaztak március 14-én Felvidékre. Utunk célja az idén az volt, hogy a felvidéki magyarsággal együtt tudjuk köszönteni nemzeti ünnepünket, március 15-ét. Első állomásunk Pered volt. Régóta, évek óta ünnepeljük az 1848-49-es szabadságharc peredi csatájának emléknapját az itt élőkkel. A peredi csata emlékére állított emlékmű mellé sorakoztunk fel, és a koszorúzási ünnepség részeként 1848-as dalokat adtunk elő.
A második nap szállásunkon, a Komlós panzióban elköltött reggelivel kezdődött. Ezután buszra szálltunk, s megérkeztünk Taksonyba az ottani Hősök szobra emlékműhöz, hogy részesei legyünk az ottani megemlékezésnek is. Rajtunk kívül felléptek óvodások, kisiskolások, s a helyi daloskör tagjai. Természetesen itt is ismerősként köszöntöttek bennünket, hisz évek óta visszajáró vendégek vagyunk.
Napunk második felét Pozsonyban töltöttük. Nagy várakozással érkeztünk a városba, mert bár voltak köztünk olyan diákok, kik már jártak ott, a legtöbbjüknek újdonság volt az ősi koronázó város megismerése. Két cél vezetett minket: egyrészt a rendelkezésünkre álló rövid időben a város történelmi részének megismerése, másrészt a Petőfi-emlékműnél részesei voltunk a pozsonyi magyarok megemlékező főhajtásának március 15-e előtt.
Városnézésünket a Duna-partról indítottuk. Rövid séta után megérkeztünk a történelmi belvárosba. Megláthattuk a koronázó templomot, a Szent Márton-székesegyházat, hol 1563 és 1830 között zajlottak a magyar királykoronázások. Pozsony városának kövezetében kis koronák jelzik a koronázási menet útvonalát, hisz nyaranta koronázási ünnepségeket rendeznek az ide látogató turisták örömére. A Fő tér felé haladva csodálatos arisztokrata palotákat láttunk, a Pálffyakét, az Esterházyakét, a Batthyányakét. A Fő tér minden háza említésre méltó. A régi Városháza, a Roland-ház, az Esterházy-palota, a Helytartóság épülete. A tér közepén áll a Roland-kút, mely a pozsonyiak szerint I. Miksát ábrázolja, az első itt koronázott királyt. A kutat ő építtette, mert koronázásakor hatalmas tűzvész tört ki a városban, s nem volt egy kút, melynek vizével megállíthatták volna. Kerestük a pozsonyi kiflit is, mely a Roland-ház egykori tulajdonosának híres süteménye. Meg is kóstoltuk, bár nem e házban kaptuk. Ezután a Prímási palotát csodáltuk meg, nagyszerű klasszicista homlokzatával, rózsaszín, arany színeivel. Jelentős események helyszíne volt az épület, például itt írták alá Napóleonnal a pozsonyi békét 1805-ben, s itt adta ki Haynau hadparancsát a szabadságharc vezető alakjainak kivégzésére.
A pozsonyi színházhoz is eljutottunk. A színházat maga Tisza Kálmán avatta fel, kormányának több tagja részt vett az ünnepélyes megnyitón. Első darabként Katona József Bánk bánját adták elő. A színház előtt áll a Ganümédesz-kút, tőle balra egy modern szálló, melynek helyén állt az a szálloda, melynek erkélyéről Kossuth szólt a pozsonyiakhoz. Innen hirdette ki a Batthyány-kormány létrejöttét, valamint a jobbágyfelszabadítást.
A Belvárostól távolabb, a Medikus kertben áll Petőfi Sándor szobra. A szobrot 1911-ben állította a város, az előbb említett színház előtti térre. Az évek során olyan sokszor megrongálták, hogy egy távolabbi, kevésbé prominens helyre került, a Medikus kertbe. Ide érkeztünk, ahol már gyülekeztek a koszorúzási ünnepség résztvevői. A szereplők között egy helyi kórus is volt, s versmondó is érkezett a városból.
A mi kórusunk ünnepi műsora a következőkből állt: Bárdos Lajos Kossuth-toborzója és a Petőfi Sándor Márciusi ifjak című versére írt kórusműve. A Fiúkar dobbal, trombitával, klarinéttal és kobozzal kísért 48-as dalcsokra nagy tetszést aratott. A műsort a jelenlévők közös Himnusz éneklése zárta.
A város képviseletében nyitóbeszéd hangzott el. Nagyon örültünk az előadónak: Hermann Róbert volt, a nagyszerű hadtörténész. Köszöntőjében arról beszélt, hogy mikor, hogyan ünnepelték március 15-ét, mikor nem volt szabad említést tenni róla.
Visszasétáltunk a belvárosba, hol a Nagykövetség konzulátusi épületében vendégül láttak bennünket. Visszafelé indultunk a Duna-part irányába, s ekkor ismét a város történelme, sorsa került figyelmünk középpontjába. Sajnálkozva állapítottuk meg, hogy a város nem eléggé becsüli a magyar történelmi emlékeket, hisz új hídját úgy építtette meg, hogy a koronázó templom melletti műemlékek mind elpusztultak. A Duna-partra érve láttuk, miként bontják az 1890-ben épült hidat, mi a második világháborúban súlyosan megsérült. A szovjet csapatok ideiglenesen hozták helyre 1945-ben. tíz évre látták biztosítva a híd használatát, ennek ellenére most bontja a város.
Közös összefogással valósult meg a Kodály Iskola felvidéki szereplése. A KLIK Székesfehérvári Tankerülete a szállásköltséghez adott támogatást, míg a Rákóczi Szövetség buszköltségeinket állta. A Csemadok Galánta járási szervezete hívására érkeztünk, akik gálánsan részt vállaltak a szervezésben és a vendéglátásban. Köszönet mindnyájuknak a segítségért.