A magyar diáksport napján, szeptember 30-án pontban 12 órakor gyerekek és felnőttek százai vették birtokukba a Béke tér környékét. Jókedvű zenés bemelegítés után 2011 méteres futással ünnepeltük az olyannyira fontos testmozgást. Sokan pihenő nélkül futották le a távot, mások apró szüneteket tartottak, de mindenki legjobb tudása szerint teljesített. Gratulálunk Tamás József 5. é osztályos tanulónak, aki elsőként ért vissza iskolánkba. Váljék egészségünkre ez a jól sikerült program!
Képek
Ha 2011 métert futsz
A Magyar Diáksport Szövetség idén is megszervezte a 2011. szeptember 30-ra meghirdetett magyar diáksport napi futást. Ezen a napon minden diák legalább százhúsz percet csak a sportnak kell szenteljen. Mindez a mi iskolánkban meg is történt.
Amikor elérkezett a nagy nap, már a reggel sem volt olyan, mint máskor. Sokat pusmogtunk a nagy futásról, még a tanóra alatt is izgatottabbak voltunk, mint szokásosan. A negyedik szünetben az izgalom a tetőfokára hágott. Most mindenki gyorsan vette fel a tornaruháját, és indult ki a zenés gimnasztikára, amit a focipályán tartottunk meg. Nem csak bemelegítettünk és táncoltunk – miközben szuper zenét hallgattunk -, hanem remekül szórakoztunk is. Én magam is sokat nevettem a barátaimmal. Először Zsuzsa néni tartott gimnasztikagyakorlatokat, majd a gimis lányok mutattak tánclépéseket, de ez utóbbi kicsit viccesen sikerült, nem ment mindig simán, egyszerre. Persze így is nagyon tetszett!
Ezután következett az igazi kihívás, a táv leküzdése, ami 2011 méter volt. Ez nagy munkának ígérkezett: az iskolát és az iskola melletti parkot, majd a temetőt kellett megkerülni. Pontban délben elindultunk, több száz gyerek egyszerre. Szerintem mindenkiben ott volt a bizonyítási vágy, és mindenki tudta, hogy ezt most meg kell tennie a mozgásért és magáért. Mikor egy jó ideje futottunk, kezdtem érezni, hogy a lábam fokozatosan zsibbad. A táv felénél már kivert a víz, csorgott rólam a verejték. már nemcsak az akaraterő, hanem a lendület is vitt magával. A futás hevében mindent elfelejtve úgy éreztem, repülök. Nem voltam olyan gyors, mégis úgy éreztem, száz angyalt is meg tudnék előzni. Mikor az utolsó, kis kört róttam, eszembe jutott, hogy mindjárt vége. Mire ezt végiggondoltam, beértem a célba. A fejem lüktetett, a szívem kalapált, de tudtam, hogy megcsináltam. Megcsináltam! Remélem, minden gyereket ez a jóleső érzés töltött el. Bementem az iskolába, megmostam az arcom, majd az osztályteremben kimerülten rogytam le a padomra. Ám a fáradtságom hamar elmúlt.
Ez az alkalom remek edzés volt, mert nem sokkal utána lefutottuk a coopert, és az osztályból a legrosszabb jegy a négyes lett. Ráadásul ez a nap nem csak eredményes, de élvezetes is volt.
Nagy Boglárka
5.é osztály
A Nagy Futás
2011. szeptember 30-án fél tizenkettőkor zenés bemelegítéssel kezdtük az iskola körüli futást. A fél óráig tartó gyakorlatsorozat után elindultunk az udvari kapu felé. Pontban délben nekilódult az egész iskola: minden alsó, felső tagozatos gyerek és gimnazista. Volt pár szülő is, közöttük Ákos, az apukám. Tanárok is futottak, néhányan az ellenőrző pontokon álltak. Helga néni biciklivel vezette a népet. Először megkerültük a temetőt, majd átmentünk a zebrán rendőr felügyeletével. Így átkerültünk a másik oldalra. Ott átfutottunk egy kis utcán, és eljutottunk a játszótérhez. Elhaladtunk a magas háztömb előtt, majd végig a járdán. Visszatértünk a zebrához, ahol megint várt minket a rendőr. Megkerültük az iskolát, így visszaértünk az udvarra. Majd átöltöztünk, és vége lett az eseménynek. Szerintem nagyon jól sikerült ez a program.
Peresztegi Nagy Panna
5. é osztály
Még nyíltak a völgyben…
Még nyíltak a völgyben a kerti virágok, még zöldellt a nyárfa az ablak előtt. Szeptember végén, 30-án még melegen sütött a nap, még simogatott bennünket a lágy szellő. Ezen a délutánon iskolánk szinte minden tanulója részt vett A magyar diáksport napján. A déli harangszó nem az ebédhez, hanem a futáshoz szólított bennünket.
Az udvaron gyülekeztünk, ahol bójákkal kijelölt pályán testnevelő tanárunk, Zsuzsa néni már rótta a köröket a kicsikkel. Zeneszóra közösen bemelegítettünk, majd osztályonként felsorakoztunk a rajtnál. Tizenkét óra előtt néhány másodperccel megkezdődött a hangos visszaszámlálás. 10,9,8,7,6,5,4,3,2,1, zéró! Zsuzsa néni sípolt és velünk is elrajtolt. Indulás! Elöl tekert Helga néni, akit mi futóműveinkkel alig tudtuk követni.
- Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!- kiáltottam el magam osztálytársaim nagy örömére. Próbáltam viccesre venni a dolgot, mivel az előttem álló 2011 méter az adottságaimhoz képest maratoni távnak tűnt. Futás közben jólesett, hogy tanáraink, akik mutatták az utat, biztattak, tapsoltak nekünk. Egyből jobban bírtam a strapát.
A tantestület több tagja, karbantartónk, Lajos bácsi és néhány apuka is becsülettel lefutotta velünk a távot. Példát mutattak nekünk, puhány és lusta diákoknak. Ki előbb, ki utóbb, ki csak „uzsonnára” ért vissza az iskolába. Köztük én is. Azért örömmel tölt el, hogy ha utolsóként is, de teljesítettem a távot.
Büszke vagyok tanáraimra és diáktársaimra, hogy közös összefogással ilyen nagy létszámban részt vettünk A magyar diáksport napján.
Simon Tímea
9. osztály
Székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola, Gimnázium és AMI infrastrukturális fejlesztése
