A Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület ötödik alkalommal hirdetett országos vers-, próza- és meseíró pályázatot általános és középiskolások részére. Iskolánk 10. osztályos tanulója, Barta Georgina Kata az „Az erdő álma” pályázaton versével első helyezést ért el. Az ünnepélyes díjátadót szeptember 18-án, pénteken tartották Budapesten, a Vajdahunyad Várában.

Szeretettel gratulálunk iskolánk diákjának!

Az első helyezést Georgina az alábbi versével érdemelte ki:

Éji bál

Az éji sötétben susog a falevél
Fürge, hűs szellő halkan dalol
Csillagok fényében szikrát bont a remény
A természet táncra hív, belém karol.

Kecsesen libbenünk balra és jobbra
Nincs sötét csak kis félhomály
Forgáskor csiklandoz szoknyámnak fodra
Röppen a sok szentjánosbogár.

Egy tücsök, kettő, s már százan ciripelnek
Ritmusra hajol a lombkorona,
Az éjjeli lepkék is már táncra kelnek
S fütyül a szél, szellő rokona.

Szürke égi hölgyek komor gardedámok
Figyelik az éji gyülekezőt,
Üstdobokat ütnek a fényes villámok
S zúdítják a földre a záporesőt.

A tónak szoknyáját csipkézik a cseppek
Hogy a báli népnek ő ne csak tükre legyen
Majd aztán a ruhán szép gyémántokká lesznek
A zápor már messze jár, túl a hegyen.

S én boldogan táncolok e csodás éjszakán
Míg az erdő zenéje elandalít
A csillagok vígan néznek le rám
S az újhold félszegen rámkacsint.

A bálnak vége lesz lassan bizony
Az álom csendesen fölém hajol,
Nincs örökre vége én abban bízom
Még ha az álom el is rabol.

Mert következő varázsos éjjelen
Az erdő újra nekem dalol
El sem mondhatom, míly csodás énnekem
Ha a természet táncra hív, belém karol.

Georginát még a kémia óra is meseírásra ihlette. (Ezért külön is gratulálunk!) Örömmel közöljük a témában írt rövid meséjét:

Barta Georgina: Szubsztitúció

Hol volt, hol nem volt… A felezővonalra fektetett ceruza hegyétől nem messze… Élt egy hölgy, akit mindenki csak úgy ismert, Metán néni.
Metán néni egyedülálló anyaként nevelte négy leányát, a hidrogéneket előkelő palotájukban, melynek kapujára díszes arany betűkkel vésték fel: CH4. Boldogan éldegéltek öten, a palotából csak ritkán merészkedtek ki, mivel, mint tudjuk, az alkánok nehezen vegyülnek. Mindezek ellenére a szomszédban lakó Klórnak néhányszor sikerült az ablakból meglesnie az egyik hidrogén lányt. Történt egy nap, hogy a lány észrevette a leskelődő fiút és annyira megijedt, hogy sikoltani akart az édesanyjáért, de nem tudott. A zöld szempár teljesen rabul ejtette és nem is tudott többet szabadulni tőle. A hidrogén lány szíve is szerelemre gyúlt. Amikor elmondta Metán néninek és a többi hidrogénnek, kivel is keveredett románcba, azok megdöbbenve hallgatták, mert nem értették, hogy ugyan mit lehet szeretni egy olyan fiúban, akinek szúrós szaga van és annyira gyáva, hogy mindenhova magával cipeli az ikertestvérét. A hidrogénlány felháborodottan vitatkozni kezdett, hogy a Klórnak legalább van saját illata, (míg őket szégyenszemre szagosítani kell) és egyáltalán nem gyáva. Az ikertestvére csak azért megy mindenhová vele, mert ők ketten egy rap formáció (nevük: Klór Molekula), a turnéjuk során bejárták az egész periódusos rendszert és a sok együtt töltött idő miatt elválaszthatatlanok. Metán néni és a hidrogének ezt nehezen hitték el, de végül az édesanya szíve meglágyult és meghívta a palotába Klórt, hogy jobban megismerje és áldását adja a frigyre. A fiú a pletykákhoz híven valóban az ikertestvérével érkezett. Metán néni és a hidrogén nővérek előítéleteik ellenére hamar megkedvelték mindkettőjüket. A közösen elköltött ebéd után a szerelmespár a palota egyik hálótermébe vonult, míg a többiek az ebédlőasztalnál folytatták a diskurálást.
A hidrogénlány és Klór esküvője után az ifjú pár új palotába költözött, melynek kapuján büszkén díszelgett a név: Sósav. Klór ikertestvére Metán néni palotájában maradt, minek következtében a CH4 felirat helyére került a Klór metán felirat. Itt a vége, fuss el véle a periódus elejére.