Május 28-án volt száz éve, hogy Mikszáth Kálmán, a leghíresebb palóc elhunyt. Az  ő életéről és munkásságáról szólt az a vetélkedő, melyet a  Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár hirdetett meg. Ezen iskolánk 7.é osztályos tanulói kiválóan szerepeltek: első helyezést értek el. Gratulálunk Deák Viktóriának, Ocskay Anna Éduának és Szipola Zitának!

  Legnagyobb meglepetésünkre márciusban Kriszta néni benevezett minket (Édua, Viki, Zita, azaz az ÉdViZi csapatot) egy Mikszáth Kálmán életéről és munkásságáról szóló vetélkedőre. A versenyt a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár hirdette meg hetedikeseknek és nyolcadikosoknak; csapatoknak vagy egyéneknek. Két internetes fordulóból állt. Az első témája az író szülőföldje, gyermekkora, a palóc táj és a palóc szokások. A második már a beérkezett Mikszáthról szólt, fontosabb műveiről, azok kiadásairól és megfilmesítéseiről. Hárman elosztottuk egymás között a feladatokat, a végén pedig megmutattuk Kriszta néninek, aki leellenőrizte, nem vétettünk-e túl nagy hibákat. De szerencsére nem. Miután mind a két forduló megoldásait sikeresen visszaküldtük, izgatottan vártuk a végeredményt. Néhány hét elteltével, május végén megtudtuk, hogy mi lettünk az első helyezett. Mindössze fél pontot veszítettünk! A könyvtáros néni, aki a jó hírt közölte, nagyon megdicsért minket. Később Kriszta néni is. Jutalomként elmehettünk a megyei könyvtárba, ahol találkozhattunk egy költővel, Lackfi Jánossal.
Nagyon örültünk, és vártuk a napot. (Egyrészt a találkozás miatt, másrészt, mert így lemaradtunk a dupla nyelvtanóráról.) A második óra után fényképezőgépekkel felszerelkezve elindultunk a könyvtárba. Amikor megérkeztünk, még alig voltak ott rajtunk kívül. Körülnéztünk kicsit, majd megérkezett a költő. Leültünk egy asztalhoz a többiekkel együtt (akik időközben megérkeztek), és meghallgattuk Lackfi János bemutatkozását. Érdekes ember! Jól megmondta a véleményét a világról, a Magyarországon történtekről, a „híres emberekről”, és közben nagyon sokat viccelődött velünk. Fölolvasott néhányat a versei közül, majd írtunk párat közösen is. Nagyon jó hangulatban telt az idő. Mindenki nevetett, jól éreztük magunkat. Amikor közeledett a találkozó vége, a könyvtárosok kiosztották a könyvcsomagokat, amiket nyertünk, és az okleveleket. A végén még maradt egy kis idő közös fényképezkedésre és könyvdedikálásra, aztán máris indulni kellett vissza az iskolába.
Nagyon örülünk annak, hogy nyertünk, hogy találkozhattunk a költővel, és hogy volt egy ilyen érdekes délelőttünk.  

                                                                                                                         Szipola Zita
7,é