A Bárdos-kórus Tapolcán
Az előző tanévben láttuk vendégül a Tapolcai Általános Iskola Bárdos Lajos Tagintézményegységének gyermekkórusát. Ezt a látogatást viszonozta a Bárdos-kórus május 28-án és 29-én. Nagy szeretettel fogadtak minket ebben a nyugodt, békés kisvárosban, ahol remekül éreztük magunkat. Reméljük, jövőre is találkozunk.
Tapolcán járt a Bárdos-kórus
Május 28-án délután, Tapolcára menet megálltunk Nagyvázsonyban. Jólesett kinyújtóznunk, sétáltunk egyet. Felkerestük a pálos szerzetesek egykori kolostorát, megmásztuk a romokat. Este hatra érkeztünk meg Tapolcára, a Bárdos Lajos iskolába. A bőröndjeinkkel együtt fölvezettek minket egy osztályba. Lepakoltunk, felfrissítettük magunkat, majd egy rövid beéneklés következett. Ezután gyorsan az ünneplő ruhánkba bújtunk - a vendéglátó kórus kérésére a nyakkendőt nem vettük fel -, és beálltunk a folyosón, szólamok szerint. A hangverseny hétkor kezdődött. Népdalt énekelve (A csitári hegyek alatt…) elindultunk a dobogó felé. Nem volt túl nagy a nézőközönség: a tapolcai diákok szülei voltak ott, a tanárok és a vendéglátó kórus. A folyosó így is tele volt. Amikor mindent elénekeltünk, levonultunk, és helyet cseréltünk a másik kórussal. Miután ők is előadták a műsorukat, odaálltunk melléjük, és közösen előadtunk egy népdalcsokrot. Ebben segített a közönség is. A nagy meleg és a hosszú út utáni fáradtság ellenére nagyon jó lett a hangulat, és mindenki jól érezte magát. Jólesett nekünk a finom vacsora (sült hús, franciasaláta, pogácsa és sütemények), melyet az iskolában fogyasztottunk el. Utána hazamentünk a vendéglátó családjainkhoz.
Szipola Zita
7.é
Reggel zuhogó esőre keltünk. Bogival aludtam egy családnál a Tapolcától negyed órára fekvő Kisapátiban. Nyolcra volt beállítva az ébresztő, de már negyed hétkor felkeltettek a háziak, mert úgy volt, hogy busszal kell mennünk. Végül Jóska bácsi mégis be tudott vinni minket, így maradt egy kis szabadidőnk. Miután megreggeliztünk, kimentünk megnézni az állatokat. Voltak libák, két kecske és rengeteg disznó. Az állatsimogató után összepakoltunk, és indultunk az iskolába. Miután az egész kórus megérkezett, vendéglátóinkkal együtt, busszal mentünk a közeli tavas barlangig, mert még mindig esett az eső. Az evezést mindenki nagyon élvezte. Mikorra végeztünk, kisütött a nap. Elsétáltunk a székely kapuhoz és a trianoni emlékműhöz. Majd egy helytörténész mutatta meg nekünk a város szépségeit, a zsinagógát és a malomtavat. Fagyiztunk, halakat etettünk, bevásároltunk a hazafele útra. Ezután az iskolamúzeumben töltöttünk kellemes perceket. Kipróbálhattuk a százötven évvel ezelőtti számológépet, beülhettünk a padokba, belenézhettünk a régi iskolatáskába. Végül elbúcsúztunk a tapolcaiaktól, megfogadtuk, hogy jövőre is találkozunk, és hazaindultunk.
Pápai Kíra
7.é