Az iskolánkban az a szokás, hogy az alsós osztályok minden tanév végén rendeznek egy műsort, amelyben a gyerekek megmutatják szüleiknek, hogy mennyit fejlődtek egy év alatt. Mi viszont most, ötödikben is vágytunk arra, hogy szerepelhessünk családtagjaink előtt.

Először a János vitézt akartuk előadni, de az egyik magyarórán Kriszti néni hozott egy részletet A Pál utcai fiúkból, ami mindenkinek nagyon tetszett. Úgy döntöttünk, hogy ezt a feldolgozást adjuk elő. Természetesen nem volt annyi szerep, hogy mindenkinek jusson, emiatt minden szerepet két gyerek játszott. De még így is volt, aki kimaradt. Ezért Kriszti néni még írt hozzá egy kis részt. Sokat gyakoroltunk, de az utolsó napokban már matek- és magyarórákon is próbáltunk, ami miatt nagyon bánatosak voltunk. Főleg az elmaradt házi feladatok hiányoztak…

Eljött a szereplés napja. Már nagyon izgatottak voltunk. Az ebédlőben tartottuk a műsort, ami zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Apróbb hibákat ejtettünk ugyan, de végül a lelkes közönség tapssal jutalmazta munkánkat. Rövid szünet után egy szál virággal és néhány dallal köszöntöttük az édesanyákat.

Egy kis plusz munkát, jó nagy izgalmat kellett kiállnunk, de megérte, mert jólesett a szüleink dicsérete.

 

                                                                                                                           Végvári Dorottya

                                                                                                                                       5.é