Egy márciusi pénteken osztályunk, az 5.é, kiegészítve hatodikosokkal és hetedikesekkel elbuszozott Budapestre, hogy megnézze a Tutanhamon-kiállítást.

    A teremben először egy márványkövet láthattunk, amire rövid szöveg van felírva. Ennek a tartóján olvashattunk egy 1-est, azért, hogy a hallgatón beüssük ezt a számot, és így meghallgathassuk a hozzá tartozó szöveget. Majd a Királyok Völgye és Tutanhamon sírja következett. Nem sokkal később két rövid filmet, utána a sír előszobáját, a kincstárát és végül koporsóját nézhettük meg. Az előszobában háromemeletes ágy, ételek, szétszedett szekér és hajómodellek voltak. Az uralkodó koporsója ötréteges volt, a legkisebben a fáraó múmiájával. A rétegek falára mindenféle szöveg volt felírva. A kincstárban egy sakál (ez őrizte), még több hajómodell, a belső szervei aranyozott nagy ládákban, szeretett tárgyaival. Ezután ékszerek, használati tárgyak és a múmiáról készült több szobor. A kiállítás fénypontja a világhíres arany mellszobor Tutanhamonról. Továbbmenve sok istenről és emberekről készült kisebb szobor volt kiállítva. Később egy összerakott szekeret és fegyvereket nézhettünk végig, például íjat, bumerángot, kést. Ami nekem az egészben a legjobban tetszett, az a társasjáték volt. Utána egy széket és egy lábtartót láttunk. Utóbbin a fáraó ellenségei voltak, azért, hogy mikor ráteszi a lábát, azt mutassa, hogy náluk magasabb rangú. Kicsit később az uralkodói tárgyakat láthattuk. Végül elolvashattuk, hogyan halt meg az ifjú fáraó. Van, aki azt gondolja, hogy meggyilkolták, más azt, hogy beteg volt. Mi a röntgenkép alapján a legvalószínűbb? Az, hogy mivel szerette kipróbálni ügyességét, a szekerével különböző trükköket hajtott végre. Ám a mozgó szekér megbillenhetett egy kövön, és az uralkodó a tűzforró homokra zuhanhatott, mert a lábán nagy sérülések voltak. Pontosan még senki sem tudja, de az biztos, hogy huszonkét évesen valahogy meghalt. Ezzel a talányos mozzanattal zárult a kiállítás.

    A fűtött pincehelyiségekben elég meleg volt, ez nem volt kellemes, de ezt leszámítva mindent nagyon érdekesnek találtam, így bátran ajánlom mindenkinek a kiállítást.

                                                                         

                                                                                                              Szegedi Marcell

                                                                                                                   5.é osztály