Egy szép tavaszi napon Kriszti néni azzal a jó hírrel jött oda Szilárdhoz, Mátéhoz és hozzám, hogy a Vasvári Pál Általános Iskola megyei versenyt szervez az iskola névadójának életéből.

     Ez nagyszerű újság volt számunkra, és azonnal beleegyeztünk abba, hogy részt vegyünk a vetélkedőn. Ekkor tanultuk az 1848-as forradalmat és szabadságharcot, így a korszak nem volt ismeretlen számunkra. Kriszti néni elhozta nekünk a megtanulandó anyagot Vasvári Pál életéről, amelyet minden délután olvasgattunk. Amikor elérkezett a nagy nap, március 10-e, ünneplőben jöttünk iskolába, és izgatottan vártuk, hogy elinduljunk a megmérettetés színhelyére. Erre kora délután, tanítás után került sor. Útközben újra átismételtük Vasvári Pál életét, munkásságát és korát. Amikor megérkeztünk, bevezettek minket egy osztályterembe, ahol forró teával és pogácsával várták a versenyzőket. Minden egyes csoport külön csapatnévvel és sorszámmal indult a versenyen. Mi a Kodályos csillagok nevet viseltük. Megfogadtuk, hogy bebizonyítjuk tudásunkkal, hogy alkalmasak vagyunk ennek a névnek a viselésére. Mindenkinek egy újabb osztályterembe kellett mennie, ahol sorszám szerint foglaltuk el a helyünket. Az asztalunkon egy hatalmas fehér boríték volt, amiben feladatlapokat és egy-két írólapot találtunk. Amikor – az ünnepélyes megnyitó után – elkezdődött a verseny, elővettük az első feladatunkat, amelyben az igaz állításokat kellett bekarikázni. Minden egyes feladatot elmagyaráztak, majd kijelentették, hogy öt percünk van a feladat megoldására. Ekkor egy kicsit megijedtünk attól, hogy mi lesz, ha az alatt a kevés idő alatt nem fogunk végezni. Figyelmesen elolvastuk a kérdéseket, majd bekarikáztuk a megfelelő választ. Szerencsére egymást kiegészítve tudtunk dolgozni, és önbizalommal töltött el minket az a tudat, hogy három perc alatt közel kiválóra végeztünk az első feladattal. Amikor összeszedték a lapokat értékelésre, elővettük a következőt, amelyben a hibásan felírt Tizenkét pontot találtuk. A feladatunk az volt, hogy javítsuk ki helyesre a téves mondatokat. Ez a feladat is nagyon jól sikerült, majd ezek után már izgatottan vártuk, hogy elkezdhessük a harmadikat. Erre is ugyanúgy öt percet kaptunk. De amikor elolvastuk, hirtelen pánik lett úrrá rajtunk, meglátva, hogy korabeli újságcikkekből kell kikövetkeztetni, hogy vajon melyik forradalmár írhatta. Egymásra néztünk, és meggyőztük magunkat arról, hogy képesek vagyunk ezt is megoldani. Ekkor szembesültünk azzal, hogy mindenhez pozitívan kell hozzáállni. Lehet, hogy nem sikerült tökéletesre, de a többiekhez képest elegendő pontszámot szereztünk belőle. Végül elérkeztünk a negyedik feladathoz. Ebben egy bemutatót kellett írni a forradalomról. Ekkor jöttünk rá, hogy azok a bizonyos írólapok arra szolgálnak, hogy piszkozatot írjunk a fogalmazásunkhoz. Megpróbáltuk bőven és választékosan kifejezni a forradalom menetét, és amikor már megírtuk a piszkozatot, a lehető leggyorsabban próbáltuk lemásolni a feladatlapra. Ekkor arra lettünk figyelmesek, hogy lejárt a feladatra szánt tíz perc, és még négy mondatunk hátravan. Elszomorodtunk, de a versenyt ugyanolyan lelkiismeretesen folytattuk. Elérkeztünk az ötödik és hatodik feladathoz, amelyben a csapatnak kétfelé kellett válnia, ugyanis egyikünknek beszámolót kellett írnia Vasvári Pál munkásságáról, amit majd elő kell adnia a népes hallgatóság előtt. Szilárd hősiesen elvállalta az egyéni feladatot. Addig nekünk újabb fogalmazást kellett írni egy csatáról. Erre ugyanúgy tíz percet kaptunk, de boldogsággal töltött el minket, hogy minden számunkra lényeges dolgot le tudtunk írni. Amikor a feladatlapokat összeszedték, egyenként jöttek be a csapatok kiválasztott emberei a saját kiselőadásukkal. Ez a rész nagyon hosszú ideig tartott, már izgatottan vártuk Szilárd monológját. Végre kinyílt az ajtó, és megláttuk, hogy bátor osztálytársunk belép a terembe. Nagyon tartalmas kiselőadást tartott, büszkék voltunk rá, hogy vele voltunk egy csapatban. Szinte kiegészítette a többieket a beszédével, ugyanis olyan adatokat is megemlített, amelyeket mások kifelejtettek vagy nem tartottak lényegesnek. Az igazgató külön megdicsérte. A verseny befejeződött, már csak az eredményhirdetést kellett megvárnunk. Addig visszamentünk abba az osztályterembe, ahol a meleg tea és a pogácsa várt minket. Végül alig fél óra múlva visszahívtak mindenkit, és kihirdették az eredményt. Először a mi csapatnevünket hallottuk! Hatodik helyezettek lettünk, és ennek nagyon örültünk. Az igazgató megemlítette, hogy a jó csapatnév-választás mögött valódi, komoly tudás rejlik. A részvételért mindannyian kaptunk emléklapot, és még oklevelet és jutalmat is. Kriszti néni nagyon megdicsért minket.

     Ezután búcsút vettünk egymástól, és azzal a tudattal, hogy kiváló eredményt értünk el, hazaballagtunk.

Znamenák Lilla

7.a osztály