Minden évben február 14-én emlékszik meg a világ Bálint (vagy Valentin) napjáról. Nálunk ekkor a 8. osztályos tanulók a szünetekben zenével köszöntik diáktársaikat, és leveleket olvasnak fel a hangosbemondóba, melyeket a gyerekek és felnőttek írtak. Idén mi, a 8.é osztály szerveztük meg a programot.Először is szükségünk volt egy postaládára, amibe a leveleket lehetett dobni. Egyik nap bevittem egy nagy dobozt, amit belül két részre osztottunk. Egyik fele a felolvasandó, másik fele a kézbesítendő levelek helye volt. Kívülre színes papírból szíveket ragasztottunk: a tetejére pirosakat, az oldalára zöldeket. Több napon át dolgoztunk rajta a szünetekben. Timi szorgosan vágta ki a papírszíveket, valamikor még órán is azzal foglalkozott. A doboz hátuljára két nyilat ragasztottunk, amik jelezték, hogy melyik oldalra kell a felolvasandó, melyik oldalra a kézbesítendő leveleket dobni. Az aula lépcsőfordulójába egy székre helyeztük a postaládát. A földre öntapadós szíveket ragasztottunk, amiket Kitti hozott. Az apró, de mégis szembetűnő matricák egészen le a lépcsőn, a portáig húzódtak. Nagyon hangulatosra és figyelemfelkeltőre sikerült az egész. Ezután összeállítottam egy cédét a kiválogatott dalokkal, amit odaadtam Imre bácsinak, hogy hallgassa meg. A nagy napon, ami pont hétfőre esett, mindenki izgatott volt. Már első szünetben az igazgatói iroda előtt álltunk, és vártuk, hogy megérkezzen Imre bácsi. Ez az első szünetben nem sikerült, csak a másodikban. Amikor megláttuk Imre bácsit, egyszerre öten kezdtük el kérdezni, hogy mikor kezdhetünk, és hogy minden levelet felolvashatunk-e. Imre bácsi behívott néhányunkat az irodájába, és elmondta, mire figyeljünk a mikrofon előtt. Rengeteg levelet kaptunk, még aznap is. A kézbesítendő leveleket hamar eljuttattuk a megfelelő diákokhoz. Mindenki segített, a fiúk voltak a fő összekötők és a postások, a lányok a műsorvezetők. A felolvasást Dóri kezdte egy bevezetővel, közben zene is szólt. Minden levelet más olvasott. A legtöbbet az 5.-ből és a 4.-ből kaptuk, de a gimnazisták is írtak párat.
Szerintem nagyon jól sikerült ez a nap. A leveleket természetesen megtartottuk, olykor-olykor előkapjuk és olvasgatjuk őket. Reméljük, hogy a következő években is ilyen remekül szórakoznak majd a többiek.